A nyolcvanas években a minőségügyi tevékenységek elsődleges fő motiválója a költségek csökkentése volt. Ez az erényük mégsem volt elegendő megmaradásukhoz és elterjedésükhöz. A minőségi körök (magyar megfelelője: Átfogó Minőségvezetési Rendszer) egymástól elkülönülten működtek koordinálás nélkül. Ez a rendszer módszeresen megtanította az embereket csoportban dolgozni, és megtanította őket a problémák szisztematikus megoldására, de az egyszerű technikáikat nem fejlesztették tovább. A Dolgozz hibátlanul mozgalom bukását az okozta, hogy a vezetők nem ismerték a problémákat, amiket pozíciójuknál fogva ki tudtak volna javítani, a dolgozók ugyanakkor ismerték ezeket a problémákat, de szintén pozíciójuk miatt nem tudták kijavítani azokat.
1987-ben gyökeres változás történt. Ekkor jelent meg az ISO 9000-es szabványsorozat, amely Európában és hazánkban is gyökeret vert. A rövid távon hasznot hozó törekvések helyett, ezzel az új szabványcsaláddal, a hosszú távon hasznot hozó, rendszert építő, minőségirányítási tevékenységre került a hangsúly. Az USA-ban, ugyancsak 1987-ben indította útjára a MOTOROLA a Hat Szigma minőségügyi programot, mely magasabb szintre emelte a minőségirányítási törekvéseket.
A Hat Szigma program fogalmából is tükröződik, hogy a Hat Szigma egy vállalatfilozófia, mely nagy hangsúlyt fektet az ügyfelek igényeinek kielégítésére, és ezt, - eltérően más irányzatoktól – nyereségesen kívánja megvalósítani. A szigma ugyanakkor egy mértékegység, mely megmutatja egy folyamat minőségét. Ez egy ingadozást kifejező paraméter, mely a matematikai statisztikában szórást jelent. Egy folyamat annál jobb, minél kisebb az ingadozás, a szórás, tehát minél nagyobb a szigma (a hat szigmás folyamat jobb, mint a három szigmás). A Hat Szigmával foglalkozó szakemberek mutatókat határoztak meg: megalkották a ppm (parts per million), fogalmát, ami az egymillió legyártott termékben keletkező hibás termékek száma, majd ezt továbbfejlesztve létrehozták a DPMO-t (defect per million opportunities), ami az egymillió hibalehetőségre eső hibák számát jelenti, így téve lehetővé bármely folyamat mérését ahol hibát lehet elkövetni. Ezek a mutatószámok egyaránt használhatóak minden területen a termeléstől a szolgáltatásig.
A Hat Szigmánál a minőségügyi tevékenységet pénzben mérik, fő célja a profitszerzés, a hatékonyság növelése. A fentiekből következik, hogy a szervezetnél tevékenykedő minőségirányítási szakembernek egyrészt statisztikusnak, másrészt közgazdásznak kell lennie, hogy kimutathassa tevékenysége hasznát.
A költségek csökkentéséhez azonban nem elegendő a matematikai statisztikai módszerekre támaszkodni, amely alapot ad a tényeken alapuló döntéshozatalhoz – hasonlóan az ISO 9000 szabványcsaládnál. Nagy erőssége a programnak, hogy egyik minőségügyi irányzatnál sem tapasztalhattunk olyan széleskörű és mély képzést mint ennél az irányzatnál.
Az oktatást és projektek levezetését is a statisztikai számítógépes programok széles körű használata teszi lehetővé. (A Hat Szigma programokhoz leginkább elterjedt szoftverek a MINITAB statisztikai szoftver.)
Természetesen a TQM- nek (Total Quality Management), az ISO 9000-esnek, és a Hat Szigmának vannak közös pontjai, ilyen például a vevőközpontúság, vezetők felelőssége, munkatársak bevonása. Ezért a Hat Szigma programra úgy kell tekintenünk, mint a fejlődés irányára, mint a TQM felé vezető út egy fontos mérföldkövére.
Majer Krisztina
Felhasznált irodalom:
- Forrest W. Breyfogle: Implementing Six Sigma, John Wiley and Sons Inc. 1999.
- Lakat Károly: Hatékonyság növelése a minőségügyi tevékenység fő mozgatója (előadás, ISO 9000 Fórum
- Balatonfüred 2001)
1/1 oldal 
